A Kincsem önálló színházi élményként is maradandó: tele van drámával, tragikus sorsokkal, remek jellemábrázolásokkal, miközben látványos showként is tökéletesen működik.
A csodakanca élete és a kora, amelyben a sikereit halmozta csak alapjául szolgál a drámai alaphelyzetnek: egy apa fiatalon elveszti a gyermekét.
Nem tudja elfogadni az elfogadhatatlant: az ő gyötrődéseit, vívódásait helyezi előtérbe a darab, gyakran álomszerű, spirituális utalásokkal.
Mégsem lesz giccses, tömjénes az előadás: a karakterek lélegeznek, éreznek, kínlódnak és felemelkednek.